Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy vajon van-e ennek igazságalapja, és tényleg akadályozhatja-e a teherbeesést a „nagyon akarás”? Pontosabban a stressz, hiszen a görcsös akarás stresszt generál. És ha már itt tartunk, egyéb stresszforrások is lehetnek az életünkben a babaprojekttel párhuzamosan. Tényleg okolhatók ezek a sikertelenségért?
Mindennek van lelki háttere
Nos, ez az, amit egyértelműen bizonyítani még nem tudunk, de sok eset mutatja, hogy a stressznek bizony lehet köze ahhoz, hogy nem jön össze a baba. Számos példa van arra, hogy akkor kopogtat a gólya, amikor a pár női tagja otthagy egy munkahelyet, ahol rossz a légkör és/vagy nagy a hajtás, ami folytonos feszültséget okoz neki.
Az sem ritka, hogy nem sikerül a terhesség, amíg a leendő szülők kapcsolatában problémák vannak. Vagy éppen akkor jelentkezik a baba, mikor sikerül megszakítani a kapcsolatot egy ismerőssel, akivel állandóan sok volt a konfliktus.
És igen, arra is láttunk már nem egy példát, hogy hosszú éveken át tartó küzdelem, több inszemináció, lombik után spontán fogant meg a baba, közvetlenül azután, hogy a szülők elengedték a dolgot. Vagy örökbefogadtak, és a második gyerkőc már sikerült hagyományos úton.
Tényleg lelki akadályok voltak?
Ahogy említettem, egyértelműen nem bizonyítható, hogy a feszültség, a stressz, a lelki blokkok játszottak szerepet a korábbi sikertelenségben. Az is lehet, hogy vannak jelenleg még fel nem fedezett, orvosi akadályai a teherbeesésnek ilyenkor, amik valamilyen módon megszűnnek maguktól.
Sok orvos hisz ugyanakkor abban – köztük én is –, hogy számos betegségnek lehet lelki háttere. Így az is elképzelhető, hogy az elmaradó gyermekáldásnak is lehetnek ilyen okai.
Ha tehát nem jön a baba, és nem találunk semmilyen kézzelfogható okot erre, érdemes lehet megpróbálni csökkenteni a stresszt az életünkben. Ha ez munkahelyváltást jelent, akkor lépjük meg, ha vannak elvarratlan szálak a kapcsolatainkban, rendezzük őket, a görcsös akarást próbáljuk elengedni. Sok párnak tényleg elég volt ennyi.