Nőgyógyásznapló

Üzenet Orbán Viktornak

2020. február 17. - Anna.dr

meddoseg2.jpg

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

 

Hasonlóan viszonyulok a napi politikához, mint a legtöbb nő a focihoz: a nagyobb bajnokságok, világversenyek nyolcad-negyed döntőibe - úgy többé-kevésbé - becsatlakozom.

Így voltam a tegnapi évértékelővel is. Figyelmesen hallgattam, érdeklődésemet mi sem támasztja alá jobban, minthogy már az elején tudtam, hogy ki milyen színű mezben játszik, és a favoritomnak melyik kapuba kell rúgni a labdát.

Orvosként nem tisztem a beszéd megítélése, megteszik majd helyettem a politikai elemzők - ki így, ki úgy.

De!

Nem mehetünk el szó nélkül a szóhasználat mellett - hogy szóismétlést használjak.

Mindamellett, hogy mind lombik centrumban dolgozó szülész-nőgyógyászként, mind lombikos édesanyaként kimondhatatlanul örülök, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít azon párokra, akik szeretnének gyermeket, de valami miatt nem sikerül nekik; hogy lehetővé teszik, hogy bármely asszisztált reprodukciós eljárás hozzáférhető legyen bárki számára: mind anyagi lehetőségben, mind intézményben, eszközpark tekintetében… csodálatos!

De könyörgöm!! MEDDŐSÉG???

 

Miért kell megbélyegezni azokat a nőket, férfiakat, házaspárokat, akiknél lehet, hogy csak egy nüansznyi eltérés van?! Miért kell szégyenkezniünk, titkolniuk, hogy ők meddőségi centrumba járnak? És nem, nem a módfelett divatos kirekesztősdi és pc-kommunikáció zászlaját szeretném lengetni. Nem. Ennek mind lélektani, mind nyelvi-orvosszakmai okai vannak. A lélektani nem szorul magyarázatra. 

Az angol szaknyelv a “meddőségre”, és annak különféle formáira eltérő, az állapot súlyosságát szépen árnyaló kifejezéseket használ. A magyar nyelvben a meddő fogalom végleges állapotot tükröz. Miért tartunk még ott, hogy Magyarországon csak a meddőség van? Nem szeretnék Kazinczy vagy Kölcsey lenni. Távol álljon tőlem. De miért nem lehet valami szebb, kifejezőbb, kevésbé stigmatizáló, mi több: nyelvtanilag helyesebb kifejezést használni a meddőség helyett?

A szemüveget viselőkre sem azt mondjuk, hogy vakok. Vagy “vak-vizsgálat”-ra mennek. Még súlyosan látáscsökkentek is “csak” látáscsökkentek. Gyengénlátók. Gyermeki kifejezéssel: szemüvegesek. 

Azok a nők, akiknek a nőiességükbe és saját önértékelésükbe vetett hitük épp padlón van a hónapok, évek óta tartó sikertelen próbálkozások miatt, nem szeretnék azt hallani, hogy meddő. Vagy meddőségi kivizsgálás. Vagy meddőségi centrum. Azt szeretnék tudni, mennyire csökkent a termékenységük. Lehet-e gyermekük valaha. Hány százalék az esélyük. 

Miért nem beszélhetünk termékenységi vizsgálatokról egy termékenységi centrumban? Ahol nehezített teherebe eséssel küzdenek? Miért nem csökkent termékenységről beszélünk?

Ha azt tudjuk mondani, hogy az elhízás és mozgásszegény életmód komoly probléma, ahelyett, hogy sok kövér, lusta disznó van, akkor igenis tudnunk kell azt mondani, hogy gyermekvállalási nehézség avagy termékenység-csökkenés. Nem olyan nehéz szó, mint az útelágazódás. 

Miniszterelnök Úr, az Ön retorikája kiváló! Bízom benne, hogy meghallja, amit kérek, amit kérünk, és a kormányzati kommunikáció és ezáltal ezen nemes cél elérésének hangulata és lélektani vonulata új irányt vehet.

Mert becsülendő, amit véghez szeretnének vinni. Tegyék ezt a legjobb módon!

Munkájához a továbbiakban is sok sikert, erőt és egészséget kívánok! 

Hajrá Magyarok, maradok tisztelettel,

 

Dr. Vörös Anna

szülész-nőgyógyász

lombikos édesanya

A bejegyzés trackback címe:

https://nogyogyasznaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4415477748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.