Mondhatnám, hogy a nem megfelelő időzítés, mert egyébként tényleg sokszor csak erről van szó. Pláne, ha nem is időzíti a pár az együttlétet, mert nem tudják, hogy célszerű lenne, vagy nincs rá mód, például többnapos távollét miatt. Ez viszont nem valós probléma, egy tanáccsal és egy kis odafigyeléssel megoldható, ezért inkább az orvosi részére helyezném a hangsúlyt.

Ezekkel találkozunk leggyakrabban:

• Túl kései gyerekvállalás. Most mindegy, hogy azért, mert második házasság, és szeretnének közös gyereket is; vagy azért, mert későn találtak párt; vagy azért, mert eddig nem voltak adottak a körülmények; vagy mert eddig nem vágytak rá. A tény az, hogy a kor előrehaladtával csökkennek az esélyek a gyermekvállalásra. A petefészkek, még ha dolgoznak is, már nem olyan minőségű petesejteket bocsátanak ki, és a spermiumok minősége is romlik a korral, ezért egyre nehezebb a dolog. 
• Úgynevezett “szisztémás” betegségek: például pajzsmirigy alulműködés, inzulin rezisztencia, amik a leggyakoribbak, és sajnos sok esetben nem adnak olyan egyértelmű tünetet, ami a pácienst már korábban orvoshoz vitte volna.
• Elzáródott petevezetékek, beágyazódást akadályozó képletek. Nem ritka, hogy a kivizsgálások során azzal szembesülök, hogy a petevezetékek elzáródtak. Ennek oka sokféle lehet, például korábbi gyulladás, fertőzés, így bárkit érinthet. Ugyanez igaz az olyan képletekre, mint például a polip vagy a mióma: bárkinél előjöhet, és bizony akadályozzák a beágyazódást, ezáltal a terhesség létrejöttét.
• Rossz spermakép. Sajnos a férfi oldalon is gyakran áll fenn olyan probléma, ami megakadályozza a fogantatást – ugyanannyi esetben van a férfinál a gond, mint a nőnél. Itt persze többféle nehézséggel állhatunk szemben: a spermiumok életképessége, sebessége, alakja, mozgása, és még számos tényező lehet meghatározó (erről már írtam részletesebben egy másik bejegyzésben). Az okok különbözőek lehetnek, akár genetikai eredetű is lehet az eltérés, de életmód, külső tényező, betegség is okozhatja.

Bármi is a gond, szerencsére az esetek jó részében – körülbelül kétharmadában – tudunk megoldást találni. Az, hogy spontán, orvosi segítség nélkül nem jön össze a baba, ma már szerencsére nem feltétlenül jelent örök gyermektelenséget, ezért 35 éves korig (egészséges, rendszeresen, szabályosan menstruáló nők esetén) egy év sikertelen próbálkozás után érdemes kivizsgálást indítani, 35 éves kor felett már fél év sikertelenség után, és ha valaki 40 éves, vagy több, és babát szeretne - függetlenül attól, hogy szült-e már korábban - érdemes azonnal nőgyógyászhoz fordulnia legalább egy alap hormonvizsgálatra.