Amikor a meddőség nehezített teherbeesés okait keressük, sokszor olyan betegségekre, rendellenességekre is gondolnunk kell, amik nem kimondottan a szaporítószerveket érintik elsősorban. Egy ilyen probléma az inzulinrezisztencia is, ami a cukoranyagcsere betegsége, mégis előfordulhat, hogy emiatt lesz nehezebb dolga az érintett nőknek a teherbeeséssel.

Mi is pontosan az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia, vagy röviden IR egy olyan cukoranyagcsere zavar, aminek következtében a szöveteknek az átlagosnál jóval több inzulinra van szükségük ahhoz, hogy hasznosítani tudják a megfelelő mennyiségű glükózt, azaz cukrot. Mivel az inzulinra való érzékenység így lecsökken, a szervezet kompenzációképp több inzulint termel a normálisnál.

A probléma sokszor rejtve marad, nagyrészt azért, mert a szervezet kompenzál, így egy ideig csak megnövekedett inzulinszint utal arra, hogy valami nem stimmel. Csakhogy erről ugye nem tud az ember, ha valamiért nem vizsgálják direkt. Egy idő után ugyanakkor lehetnek az IR-nek egyéb tünetei, de ezeket sokszor félreértik, félremagyarázzák. És mivel meggátolja a teherbeesést, sokszor csak a meddőségi kivizsgálás során derül ki, hogy van egy IR a háttérben.

Milyen tünetei vannak az inzulinrezisztenciának?

Éppen azért marad sokáig rejtve a betegség, mert a tünetei nem specifikusak, vagyis nem igazán van olyan egyértelmű jel, amire rávághatnánk, hogy „na, ez tuti IR”. Ez főként azért van, mert az inzulin a hormonháztartásra hat, ezáltal pedig több szerv működésében is lehet zavar, így a felmerülő problémákat gyakran vélik különböző eredetűnek.

Ha mégis rá akarunk húzni tüneteket, akkor a problémás bőr, túlsúly, súlyingadozás, izzadás, alvászavarok, általános rossz közérzet, fejfájás megemlíthető. De ugye ezek mindegyikét okozhatja például stressz is. Valamivel tipikusabb, hogy étkezés után jelentkezik éhség, szédülés, fáradtságérzet. Nőgyógyászati szempontból a rendellenes menzesz, és a teherbeesés elmaradása hívhatja fel rá a figyelmet.

Hogyan okoz az IR meddőséget?

Úgy, hogy felborul a hormonháztartás. A fokozott inzulinszint mellett a tesztoszteronszint (vagyis a férfi nemi hormonok szintje) is megnő, ami csökkentheti, vagy akár teljesen le is állíthatja a petefészkek működését. Felborul továbbá az ösztrogén-progeszteron egyensúly, megváltozik az FSH/LH arány, és a peteérés is elmaradhat.

Az inzulinrezisztencia azonban szerencsére kezelhető, de kell hozzá a páciens aktív együttműködése is, ugyanis életmódváltással jár, méghozzá drasztikussal. Alapvető fontosságú a helyes étrend és a rendszeres sport, ez az alappillér. Olykor ennyi is elég, de ha nem: van lehetőség gyógyszeres kezelésre is. A cél, hogy helyreállítsuk a hormonszinteket, visszatérjen a szervezet normál működése, így elhárul az akadály a teherbeesés elől is.