Nehezített teherbeesés esetén a kivizsgálások során előfordul, hogy olyan rendellenességet találunk, ami egyből világossá teszi, hogy fölösleges is természetes úton várni a csodát, mert gyakorlatilag lehetetlen a fogamzás. Szerencsére vannak olyan eljárásaink, amiket ilyenkor segítségül hívhatunk, például az inszemináció, vagy a lombik.

A lombikról nagyvonalakban mindenki tudja, hogy micsoda: mesterségesen „engedjük össze” a hímivarsejteket a petesejttel, és megtermékenyülve ültetjük vissza, közvetlenül a méhbe. Kiváló megoldás például akkor, ha mindkét petevezeték elzáródott, így nem tudna létrejönni a találkozás.

Az inszeminációt már kicsit több homály fedi, pedig szintén gyakran alkalmazott eljárás.

Nézzük, mi is ez pontosan!

Az inszemináció során a spermiumokat közvetlenül a méhbe juttatjuk. Kvázi megkönnyítjük a dolgukat: nem kell felúszniuk a méhnyakon át, így nagyobb az esélye, hogy elérnek a céljukig.

Itt még nincsenek leszívott petesejtek, nincs direkt összeengedés. Annyi történik, hogy a méhnyakon át a méhbe kerülnek az előkészített spermiumok egy úgynevezett inszeminációs katéteren keresztül. Mindezt ovuláció idején végezzük, hogy biztosan legyen esélye a petesejt és a hímivarsejtek találkozásának. Mire a petesejt kiszabadul, jó esetben a spermiumok már ott várnak rá.

Gyógyszeres kezeléssel is meg szoktuk támogatni a folyamatot, hogy növeljük a siker valószínűségét.

Belépő a lombikhoz?

Néhányszor „a lombik előszobájaként” emlegetik az inszeminációt, de ez csak féligazság, nem feltétlenül van így. Vannak esetek, amikor valóban inszeminációval próbálkozunk először, és meghatározott számú sikertelen alkalom után jöhet a lombik. De előfordulnak olyan helyzetek, amikor előre tudjuk, hogy az inszemináció nem segít, és csak a lombik hozhat megoldást. Ilyen például, mikor mindkét oldali petevezeték el van záródva: ebben az esetben teljesen fölösleges a spermiumokat a méhbe juttatni, mivel a petesejttel nem tudnak találkozni, hiszen a petevezetőn egyikük sem jut át, ez pedig elengedhetetlen lenne.

Az, hogy az inszemináció egyáltalán szóba jöhet-e, mindig a konkrét problémától függ. Bizonyos körülmények fennállása esetén nem is javasolt alkalmazni az eljárást. Főleg akkor jelenthet jó megoldást, ha valamiért nem jutnak át a spermiumok maguktól a méhnyakon (például pozitív PCT – lásd korábbi poszt az összeférhetetlenségről), vagy ha férfi oldalon van gond (alacsony spermaszám, merevedési zavarok, lassú spermiumok). Persze ez nem a teljes lista, sok esetben merülhet még fel az inszemináció, csupán néhány példát hoztam.

Előfordulhat, hogy végül valóban lombik lesz belőle, de az inszeminációra is érdemes valódi lehetőségként tekinteni, mert sokaknak elég ennyi is.