Néha előfordul, hogy olyan párnál nem érkezik a baba, akiknél látszólag minden rendben van: a férfi spermaképe tökéletes, a nő ciklusai tankönyviek, van peteérés, hormonok rendben… és mégsem. Nem ritka, hogy ilyen esetekben kiderülnek olyan problémák, amik nem okoznak tüneteket a mindennapokban, ezért az ember nem is tudhat róluk addig, amíg kisbabát nem tervez.

PCOS – alighanem ezt a négy betűt senki sem szeretné diagnózisként hallani a nőgyógyásznál. A nők 12-18 százaléka azonban kénytelen szembesülni vele, ugyanis ekkora arányban érintettek a policisztás ovarium szindrómában. Legtöbbször azonban csak akkor szokott rá egyáltalán fény derülni, amikor az érintett nő kisbabát szeretne, és hiába próbálkozik.

Nehezített teherbeesés esetén a kivizsgálások során előfordul, hogy olyan rendellenességet találunk, ami egyből világossá teszi, hogy fölösleges is természetes úton várni a csodát, mert gyakorlatilag lehetetlen a fogamzás. Szerencsére vannak olyan eljárásaink, amiket ilyenkor segítségül hívhatunk, például az inszemináció, vagy a lombik.

Nagyon sok kismama kérdezi, hogyan hat a koronavírus (COVID-19) mind rá, mint a kis pocaklakóra. Extrém kevés adatunk van ahhoz, hogy ezt a gyakori kérdést bizonyítékok alapján (evidence-based) megválaszoljuk. Nézzük az eddigi ismeretinket

Leszögezném az elején, hogy egy teljesen egészséges párnál, ahogy egyik félnek sincs gondja a termékenység terén, kevés olyan életmódbeli szokás van, amik tartósan gátolhatják a teherbeesést. Ha a spermakép rendben van, van peteérés, nincsenek eltérések a méhben, nyitottak a petevezetők, nincs fertőzés, nincs betegség vagy genetikai probléma és semmi akadályozó tényező, akkor a terhesség előbb-utóbb létre fog jönni – 35 év alatt 85 százaléknak egy éven belül.

Az egyik legnehezebb kérdés, amikor egy pár lombikkezelés előtt áll, hogy hány embriót ültessünk nekik vissza. Az ezzel kapcsolatos döntés sok mindenen múlik, attól kezdve, hogy milyen okból van szükség a lombikra, mennyi idős a pár, hanyadik lombikos próbálkozás, milyen minőségűek az embriók, és még sorolhatnánk. És igen, a szakma szabályai és józan ész határain belül, igyekszünk a párt is bevonni a döntésbe.

Mondhatnám, hogy a nem megfelelő időzítés, mert egyébként tényleg sokszor csak erről van szó. Pláne, ha nem is időzíti a pár az együttlétet, mert nem tudják, hogy célszerű lenne, vagy nincs rá mód, például többnapos távollét miatt. Ez viszont nem valós probléma, egy tanáccsal és egy kis odafigyeléssel megoldható, ezért inkább az orvosi részére helyezném a hangsúlyt.

Ejtettünk már szót arról, hogy attól még, hogy az első gyerkőc csak lombikkal sikerült, közel sem törvényszerű, hogy a másodiknál is szükség lesz orvosi segítségre. Sajnos azonban ez fordítva is igaz: attól, hogy az első baba egy gondolatra megfogant, nem biztos, hogy a kistesónál nem lesznek nehézségek.